szócikk megosztása

hulla A: 1843 Hulla (Szily: NyÚSz.); nyj. hollát (ÚMTsz.) J: ’emberi holttest; állati tetem | Leiche; Kadaver’

Származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  A →hull ’elpusztul’ -a képzős folyamatos melléknévi igenevének főnevesülése; vö. →csusza, →inga stb. Feltehetőleg a nyelvjárásokból kerülhetett a köz- és irodalmi nyelvbe.  ⌘  A nyelvújítás korában terjedt el.

☞ TESz.; EWUng.→ hull