hozzá A: 13. sz. eleje/ huʒ[i]ad (KTSz.); 1372 u./ en haʒam, hoʒÿa, hoʒʒa, hoʒʒaÿa (JókK. 15, 52, 9, 21); 1577 hezza (KolGl.); 1838–1845 Hojza (MNyTK. 107: 22); 1863 hėzza (Kriza [szerk.] Vadr. 4); nyj. hézád (MTsz.) J: ‹hsz› 1 [birtokos személyjellel] 13. sz. eleje/ ’magához | zu sich’ (↑); 2 [vonzatként is] 1372 u./ ’közelébe | zu ihm, zu jmdm; dazu’ # (JókK. 63); 3 [birtokos személyjellel] 1372 u./ ’iránta, vele szemben | ihm, jmdm gegenüber’ # (JókK. 63); 4 1470 ’javára, mellette | für ihn’ (SermDom. 2: 112); 5 [vonzatként] 1495 e. ’rája 〈vonzatként〉 | auf ihn’ (GuaryK. 12); 6 [vonzatként] 1519 ’róla | über ihn’ (JordK. 247); 7 1751 k. ’erre vonatkozóan | diesbezüglich’ (NSz.); 8 1884 ’azonfelül | darüber’ (NSz.) | ‹isz› 1 1476 k. ? ’nosza, rajta | wohlan, los’ (SzabV.), 1529 e. ’ua.’ (VirgK. 35); 2 [ ~d] 1763 ’balra! 〈állatterelő szóként〉 | nach links 〈als Treibewort〉’ (NSz.)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ≡  A tő – feltételezhetően ’oldal; tér(ség)’ jelentésben – örökség az ugor korból: osztj.  (V.) kūťəŋ ’közelség, tér vmi mellett’, (O.) χŏśȧ ’-hoz, -hez, -höz’ [ugor *kućɜ ’oldal, tér vmi mellett’].  ⌂  A szó belseji *ć > m. z változáshoz vö. →fűz², →szűz. Végződése -á latívuszrag. A hozzá alak az -á E/3. személyű birtokos személyjelet is tartalmazza, amely a latívuszragba olvadt bele. Birtokos személyjeles alakjai teljes ragozási sort alkotnak. A korai változatok szó belseji j hangja hiátustöltő lehetett az eredeti tővéghangzó és a latívuszrag között. A szó belseji zz-t tartalmazó változatok zj > zz hasonulással jöttek létre. A hojzá változat hangátvetéses forma a hozjá-ból; vö. →hosszú. – A hozzá határozószóból az ősmagyarban névutó is keletkezett, de ezt a funkciót nem tudjuk adatolni. Ez a névutó valószínűleg már az ősmagyarban határozóraggá vált: oʒhuʒ ’hozzá; ahhoz’  (12. sz. vége: HB.). – Indulatszói használata olyan felszólító jellegű hiányos szerkezetekben keletkezett, mint pl. lássunk hozzá!, kezdjünk hozzá!. Az indulatszói 2. jelentésben a szót eredetileg az állatot terelő munkáshoz intézhették.

☞ TESz.; MSzFE.; MNy. 74: 84; TanMJ. 275; Benkő: ÁrpSzöv. 228; EWUng.→ isten-UN UEW. № 1778