hordó [6] A: 1391 Hordowkuth [hn.] (OklSz.); 1395 k. hordou (BesztSzj. 554.); 1785 hordaját (MNy. 46: 192) J: ’abroncsokkal összefogott dongákból v. fémből stb. készült, (kiöblösödő) hengeres tartály | Faß’ #
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ A →hord ige -ó képzős folyamatos melléknévi igenevének főnevesülése. Eredeti jelentése olyan tárgyakra vonatkozott, amelyekben valamit szállítani lehetett. ⌂⇒ A magyarból: rom. hîrdău; szbhv. (R.) hordov: ’hordó’.
☞ MNy. 55: 404; TESz.; EWUng.→ hord