horcog × A: 1577 horczogni [sz.] (KolGl.); 1595 Horchyogni [sz.] (Ver. 101.) J: ’horkol | schnarchen’

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A szótő a →horkant, →hortyog szócsaládok tövével azonos. A horcsog változat bizonyos mértékben közbenső forma a horcog és a →hortyog között. A végződés gyakorító képző.

TESz.; EWUng. horkant, hortyog