hopp A: 1522 Hop (Heltai: Dial. L6a); 1616 hoppot (NySz.); 1647 hupp (NySz.); 1747 hoppa (Kreszn.); 1805 hap (I.OK. 30: 258); 1832 Huppá (NSz.); 1897 hoppá (Jókai: JubÖM. 95: 146) J: ‹isz› 1552 ’〈isz〉 | 〈Interj.〉’ # (↑) | ‹fn› 1 1672 k./ ’csapás, ütés | Schlag, Hieb’ (NySz.); 2 1747 ’lakodalom | Hochzeit’ (↑)
hoppáré A: 1876 happárét (Nyr. 5: 265); 1897 hoppáré (Nyr. 26: 333) J: ‹fn› 1876 ’〈szólásokban, szólásszerű kifejezésekben〉 a bolondja, balek; hóbort | Narr 〈in Redewendungen wie: jmdn zum Narren haben〉; Rappel’ (↑) | ‹isz› 1 1897 ’állj fel! 〈elesés után, főleg kisgyermekeknek〉 | steh auf 〈nach dem Fallen, haupts. für Kinder〉’ (↑); 2 1909 ’hopp, pardon, elnézést! | Verzeihung!’ (NyF. 56: 35); 3 1914 ’tánckurjantás, réja | 〈Jauchzer beim Tanzen〉’ (ÚMTsz.)
A szócsalád alapja, a hopp onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Összefügg a →huppan szócsaládjának tövével. Az indulatszó eredetileg a lehuppanás, toppantás hangját jeleníthette meg. Ebből fejlődött ki egyik gyakori mai funciója, az ugrás utánzásának, ill. az ugrásra biztatásnak a kifejezése. Egy másik fontos szerepe a hirtelen, főleg örömteli ráeszmélés kifejezése. Az indulatszó tánckurjantásként is előfordul, a főnévi 2. jelentés ebből alakult ki. A hopp a nyelvjárásokban állatterelő és állatot megállító szerepben is használatos. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: ném. hopp; fr. hop; cseh hop; stb.: ’‹indulatszó›’. – A hoppá-féle változatok keletkezésmódja nem teljesen világos. A hopp ismételt formában is gyakran előfordul: hop, hop, hop ’‹indulatszó›’ (1770/: NSz.). A főnévi 1. jelentéshez vö. (R.) hoppol ’ismételten üt, sújt’ (1577: TESz. hopp a.); ez az ige vagy képzett szó a hopp-ból, vagy ezzel párhuzamosan keletkezett gyakorító képzővel. A hopp főnévi szerepben állandósult szókapcsolatokban is előfordult; vö. (R.) hoppot mond ’ujjong, örvendezik’ (1616: NySz.); hopp hírével ’hirtelen, minden teketória nélkül’ (1728: OklSz.). Közmondásként ma is használatos az egyszer hopp, másszor kopp ’az ember egyszer jól és vígan él, máskor szűkösen’. ≂ A hoppon marad ’‹jég› a folyó partjához odafagyva marad’ (1821: TudGyűjt. 2: 63), ’kimarad vmiből; pártában marad’ (1830 k.: NSz.) szólás kialakulása nincs tisztázva.
A hoppáré származékszó. | ⌂ A hoppáré játszi szóalkotással keletkezett a hopp-ból; a végződéshez vö. →hacacáré. ∼ Idetartozik a hopp ikerítésével játszi szóalkotásként keletkezett hipp-hopp ’‹alkalmilag főnévként is használatos indulatszó›’ (1627 k.: Kelemen J.: Mondsz. 381); ennek számos funkciója van az ütés vagy a tánc kifejezésétől a gyors mozgás jelöléséig (ma leginkább ez utóbbi a jellemző).
☞ TESz. hoppáré a. is, hoppon marad a. is; EWUng.→ huppan