hoporcs × A: 1293 Hoportgh [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 12: 541); 1340 Hopurth [hn.] (AnjOkm. 4: 45); 1449 ? Hoporgh [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 350); 1466 ? Hoprag [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 350); 1467 Hoporyas [sz.] [hn.] (OklSz.); 1566 hoportossoc [sz.] (NySz.); 1763 Haportyos [sz.] [hn.] (MNny. 4: 28); 1777 hobortsos [sz.] (NSz.); 1787 hoportsokat (NSz.); 1855–1860 huporty (MNy. 38: 307) J: 1 1293 ? ’göröngy, rög | Erdscholle’ (↑), 1647 ’ua.’ (NySz.); 2 1566 ’dudor, domborulat | Aufwölbung’ (↑)
Valószínűleg származékszó egy relatív fiktív tőből. | ⌂ A relatív tő az -r gyakorító képzővel keletkezhetett. Az abszolút tő összefügg a →homp szóval és valószínűleg a →huppan szócsaládjának tövével is. A szóvég névszóképző, de nem lehet eldönteni, hogy egyetlen képző változatairól vagy különböző névszóképzőkről van-e szó. A hoporcs alak végződéséhez vö. habarcs (→habar), tekercs (→teker) stb. ∼ Palatális párhuzamos alakként idetartozik: höpörcs ’daganat, duzzanat; pattanás’ (1816: Gyarmathi: Voc. 98 [ɔ: 106]).