honorárium A: 1582 honorariumokath (SzT.); 1628/ honoráriumért (MNy. 69: 364) J: ’tiszteletből juttatott, azt kifejező adomány | Ehrengabe; Honorar’

honorál A: 1835 honorált (MTTÉvk. 3: 88); 1842 honorálni [sz.] (NSz.) J: 1 1842 ’viszonoz; megbecsül | vergelten; würdigen’ (); 2 1865 ’díjaz, megjutalmaz | honorieren’ (Babos: KözhSzt. honorabilis a.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. honorarium ’tiszteletből juttatott adomány’ [< lat. honorarius ’tiszteletbeli, megbecsülésből való’] | lat. honorare ’(meg)becsül, (meg)tisztel, kitüntet, megjutalmaz’, (k.) ’‹zsoldot, napi bért› kifizet’. A latin szavak a lat. honor ’becsület; tisztességadás’ szóra mennek vissza.  ≋  Megfelelői: ném. Honorar; fr. honoraires [többes szám] stb.: ’tiszteletdíj’; – ném. honorieren ’díjaz, megfizet’, (R.) ’megtisztel, megbecsül’; fr. honorer ’(meg)becsül, tisztel’.  ⌂  A honorál kései felbukkanása miatt a német közvetítés lehetősége is fennáll.

TESz.; EWUng. dehonesztál