honn ∆ A: 1372 u./ hon (JókK. 159), de vö. →hon; 1527 honn (Heyden: Puerilium 23) J: 1 1372 u./ ’otthon | zu Hause’ (↑); 2 1527 ’itt; itthon | da; daheim’ (↑)
Megszilárdult ragos alakulat, alapszava azonban vitatott. | ⌂ Az alapszó vagy a →hogy¹ tövével, vagy esetleg a →ház főnévvel (ill. ennek előzményével) lehet azonos. A végződés -n lokatívuszrag. Az alapszó első magyarázatának jelentéstani nehézségei vannak: konkrét, meghatározott helyre utaló szó aligha származhat kérdő-vonatkozó névmásból. A második magyarázatnak hangtani és alaktani nehézségei vannak, mivel a fgr. *kota (vö. →ház) főnévhez eredeti kotᴕn > ősm. χozᴕn alakot feltételez; vö. finn kotona ’otthon’.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ ház, hogy¹, hon, itthon, otthon