holteleven † A: 1506 holth eleuen (WinklK. 38v); 1702 hólt-elevenekké (NySz.) J: 1 1506 ’félholt | (zu Tode) erschöpft, halbtot’ (↑); 2 1585 ’tudatát visszanyerő | das Bewusstsein wiedererlangend’ (Cal. 902); 3 1626–1627 ’ijedtében megmerevedő 〈állat〉 | durch Schrecken erstarrt 〈Tier〉’ (NySz.)
Összetett szó. | ⌂ A holt (→hal¹) + eleven mellérendelő összetétele. A jelentésekhez vö. fr. plus mort que vit; or. ни жив, ни мёрмв; stb.: ’félholt’. Az összetételi tagok ma leginkább a következő szerkezetben élnek: se holt, se eleven ’félholt’.