holott A: 1372 u./ holot (JókK. 9); 1474 holott (BirkK. 2); 1529–1541 hollot (RMNy. 2/2: 48) J: ‹hsz› 1 1372 u./ ’ahol | wo 〈als Relativum〉’ (↑); 2 1608 ’hol? | wo?’ (NySz.) | ‹ksz› 1 1474 ’amikor | als’ (BirkK. 4); 2 1508 ’noha | obwohl’ # (DöbrK. 436); 3 1566 ’mivel | da’ (Heltai: Fab. 37); 4 1602 ’ha | wenn’ (MNy. 69: 106)
Összetett szó. | ⌂ A →hol + →ott szervetlen összetétele. Az utótag az összetételbe nyilván nyomósító szerepben került bele. Az összetett szó eredetileg helyhatározószó volt; ebben a funkciójában azonban a hasonló jelentésű →hol mellett visszaszorult. Vonatkozó határozószói használatából alakult ki időhatározói, majd ebből megengedő kötőszói szerepe. ∼ Ugyenezzel az utótaggal a hun ~ hon (→hol) is alkot összetételeket, amelyek ma már csak tájszóként élnek; vö. ihonott ’ahol’ (1532: TihK. 315); hunott ’ua.’ (1553: Tudtár 1: 69).