holló A: 1220/ ? Hollus [sz.] [szn.] (VárReg. 105.); 1221 Hollos [sz.] [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 757); 1231 Holo [hn.] (OklSz.); 1285/ Hulloudzalasa [sz.] [hn.] (OklSz.); 1359 Chollo [szn.] (OklSz.); 1395 k. hollo (BesztSzj. 1208.); 1429 Hallos [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. I: 697) J: ’a varjúnál nagyobb, fényes fekete tollazatú madár | Rabe’ # Sz: hollós 1220/ ? [szn.] (); 1221 [hn.] () | hollócska 1416 u./¹ holloւkac (BécsiK. 114)

Örökség, uráli kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) kolā·k; osztj.  (V.) kɔḷək; – jur. χūlī; szelk. kulé; kam. kuli; stb.: ’holló’ [uráli *kulɜ(-kɜ) ’ua.’; onomatopoetikus eredetű]. Az *-kɜ névszóképző az ugor, de akár már az uráli korban a szótőhöz kapcsolódhatott; ebből a képzőből alakult ki a m.  végződés.  ⌂  A szó belseji m. ll magánhangzóközi gemináció eredménye. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak más nyelvekben is vannak; vö. finn kaarne ’holló’; újperzsa kalāγ, kālāγ ’ua.; (vetési) varjú’; lat. corvus ’holló’; stb.

Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 391