holdá † A: 1416 u./² Holda keluē (MünchK. 85vb); 1519 Hotakelwe (JordK. 670); 1604 Hoda (Szenczi Molnár: Dict. Cras a.); 1621 Hódá, , Holdá (Szenczi Molnár: Dict.) J: ’holnap reggel; holnap | morgen; morgen früh’
Ragszilárdulás. | ⌂ A hold ’virradat, hajnal’ főnévből -á latívuszraggal. A hold valószínűleg származékszó, amelynek alapszava a hol lehet; vö. →holnap. Végződése a -d kicsinyítő képző, amely feltehetőleg a →hold¹ hatására is kapcsolódott az alapszóhoz. A ’reggel’ jelentéshez vö. még →holnap, →holval. A holdá korábban leginkább szószerkezetekben élt; vö. holdá-kelve ’virradatkor, hajnalban’ (1416 u./²: MünchK. 85vb). – A holdára kelvén ’hajnalban’ (1763: NySz.) raghalmozással keletkezett.
☞ MNy. 34: 145; TESz.; EWUng.→ hold², holnapUN UEW. № 377