hocca A: 1557 Hoszszachac (MNy. 75: 506); 1558 hozsza (MNy. 75: 506); 1620 Hotsza (NySz. hoz a.); 1668 Hodcza (NySz.); 1752/ hocza (NSz.); 1758 hocze (MNy. 60: 231); 1790/ hozdſza (NSz.); 1838 Hadsza ide (Tsz. 151); 1872 Hoczczi (Szily-Eml. 24); 1895 hoczi (NSz.); nyj. hoccasza (MTsz.); hocë (ÚMTsz.) J: ’hozd (csak) ide!, add (csak) ide!; ide vele! | bringe her!, gib's her!; her damit!’
Összetett szó. | ⌂ A →hoz ige E/2. személyű felszólító módú hozd alakjából és az önállóan nem adatolt sza, ill. sze nyomósító partikulából keletkezett. A végződéshez vö. nesze →ne¹, →nosza. A hoci alak létrejöttére a hocc ide ’hozd ide!, add ide!’ (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 491) szerkezet is hatással lehetett.