hiszen A: 1519 hẏʒem (JordK. 348); 1535 k. Hyʒewm (Zay: Lánd. 23); 1784/ Hiszeny (NSz.); 1789/ hiszen, iszen (NSz.); 1849/ hisze (NSz.); 1854 iszeng (NSz.); nyj. hiszëg, szë (MTsz.); iszön (ÚMTsz.) J: ’igen, bizony, hát, ugye | ja, doch’ #

hisz² A: 1808 Hiſz (Sándor I.: Toldalék); 1824 Hiszsz' (NSz.); 1829 Isz' (NSz.); 1830 'Sz (NSz.) J: ’igen, bizony, hát, ugye | ja, doch’

A szócsalád alapja, a hiszen személyragozott ige szófajváltása. |  ⌂  A →hisz¹ ige kijelentő módú E/1. személyű hiszem alakjából. A szóvégi m > n változáshoz vö. →talán. Eredetileg kötőszó nélküli tárgyi mellékmondathoz tartozó főmondat volt; a mondathatár eltolódásával beleolvadt saját mellékmondatába, majd önállóságát vesztve okadó magyarázó kötőszóvá vált. Hasonló változáshoz vö. →hadd, →lám stb.

A hisz szórövidüléssel keletkezett. |  ⌂  A hiszen-ből jött létre. Az iszen, ill. isz változat további rövidülés eredménye.

Simonyi: Kötőszók 1: 212; TESz.; EWUng. hisz¹