hisz¹ [2/2] A: 1220/ Numhiz [szn.] (VárReg. 13.), de vö. →hit; 13. sz. eleje/ ? hiteſſec [sz.] (KTSz.); 1267 ? Hyue [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ hewl, hyendnek, hÿue (JókK. 50, 147, 14); 1416 u./¹ hu̇n (BécsiK. 171); 1416 u./² hu̇uo̗n (MünchK. 26vb); 1608 hijendec (NySz.) J: 1 1220/ ? ’a valósággal egyezőnek, igaznak tart | glauben’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 14); 2 1372 u./ ’vél; gondol | meinen, denken’ # (JókK. 27); 3 1372 u./ ’vkiben bízik | vertrauen’ # (JókK. 147); 4 1372 u./ ’vkinek a létét meggyőződéssel vallja | an jmdn glauben’ # (JókK. 147); 5 [el~i magát] 1518 k. ’elbizakodik | sich überheben’ (SándK. 27) Sz: hitet 13. sz. eleje/ ? (↑); 1416 u./² hitèſſen (MünchK. 29va) | hívő 1267 ? [szn.] (↑); 1416 u./² hiuo̗nᶜ ’hittel élő személy | Gläubige(r)’ (MünchK. 45ra) | hihetetlen 1372 u./ hyhettettlen (JókK. 58) | hitetés 1416 u./² hitèteſekèt (MünchK. 80ra) | hitetet 1416 u./² èlhitètetrè ’félrevezetés | Irreführung’ (MünchK. 50ra) | hihető 1527 hyhetew (ÉrdyK. 661) | hivékeny, hiszékeny 1781 hivékeny (MNy. 8: 276); 1822 hiszékeny (NSz.) R: hiszemben 1659 ’abban a (tévesnek bizonyuló) hitben, vélekedésben | in der Annahme, dass ...’ (NySz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Korai előfordulása, alaktani veselkedése, valamint nagyszámú származéka arra vall, hogy esetleg örökség a finnugor korból, megfelelő rokon nyelvi adatok azonban nem mutathatók ki. Jelentéseinek kialakulására vö. lat. credere ’vkire vmit rábíz; vkiben bízik, vkinek hisz; vmit igaznak tart; vél, gondol’; fr. croire ’hisz, elhisz; vkinek hisz; vmiben, vkiben hisz; gondol, vél, feltételez’; ném. glauben ’hisz, elhisz; vkinek hitelt ad, bízik vkiben; vél, gondol’. ⌘ A hiszékeny származék nyelvújítási szó.
hiszen A: 1519 hẏʒem (JordK. 348); 1535 k. Hyʒewm (Zay: Lánd. 23); 1784/ Hiszeny (NSz.); 1789/ hiszen, iszen (NSz.); 1849/ hisze (NSz.); 1854 iszeng (NSz.); nyj. hiszëg, szë (MTsz.); iszön (ÚMTsz.) J: ’igen, bizony, hát, ugye | ja, doch’ #
hisz² A: 1808 Hiſz (Sándor I.: Toldalék); 1824 Hiszsz' (NSz.); 1829 Isz' (NSz.); 1830 'Sz (NSz.) J: ’igen, bizony, hát, ugye | ja, doch’
A szócsalád alapja, a hiszen személyragozott ige szófajváltása. | ⌂ A →hisz¹ ige kijelentő módú E/1. személyű hiszem alakjából. A szóvégi m > n változáshoz vö. →talán. Eredetileg kötőszó nélküli tárgyi mellékmondathoz tartozó főmondat volt; a mondathatár eltolódásával beleolvadt saját mellékmondatába, majd önállóságát vesztve okadó magyarázó kötőszóvá vált. Hasonló változáshoz vö. →hadd, →lám stb.
A hisz szórövidüléssel keletkezett. | ⌂ A hiszen-ből jött létre. Az iszen, ill. isz változat további rövidülés eredménye.
☞ Simonyi: Kötőszók 1: 212; TESz.; EWUng.→ hisz¹