himlő A: 1470 k. hÿmle (CasGl.); 1533 Himloͤ (Murm. 866.); 1708 Hímlö́k (Pápai Páriz: Dict. Văriŏli a.); 1775 hümlöheles (MNy. 60: 230) J: 1 1470 k. ’gennyes, hólyagos bőrkiütésekkel járó járványos betegség | Pocken’ # (↑); 2 1533 ’anyajegy | Muttermal’ (Murm. 866.)
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ A himlik →hint főnevesült folyamatos melléknévi igeneve. Az elnevezésnek az az alapja, hogy e fertőző betegség a bőrön elszóródó gennyes hólyagok, kiütések formájában jelentkezik. Hasonló szemlélethez vö. or. оспа ’himlő’ : сыпать ’szór, hint’; rom. vărsat ’himlő’ : vărsa ’szór, hint.’
☞ TESz.; NytudÉrt. 92: 90; EWUng.→ bárányhimlő, hint