himbál A: 1748 himbálódzot [sz.] (NSz.); 1783 himbállyák [l-j] (NSz.) J: ’lóbál, lenget | baumeln lassen’ # Sz: himbáló(d)zik 1748 (↑)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő ismeretlen eredetű és megegyezik a →hinta, →hintó tövével. A végződés -bál gyakorító képző; vö. kiabál (→kiált), →lóbál stb. ∼ A himba ’hinta, libikóka; ellensúlyozó szerkezet’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz. Himbálni a.) elvonás a himbál-ból; a nyelvjárásokban és a műszaki szaknyelvben élő szó. ∼ Idetartoznak még: hingál ’lóbál, himbál’ (1800: Márton J.: MNSz.–NMSz.); (N.) himbókál ’ua.’ (NyF. 10: 56), (N.) hincál ’ua.’ (MTsz.). ⚠ Onomatopoetikus eredetű szóként való magyarázata kevésbé valószínű.