hiba A: 1560 k. hyba (GyöngySzt. 4021.); nyj. híba (NyF. 9: 23) J: ‹mn› 1560 k. ’hiábavaló; üres | fruchtlos, vergeblich; leer’ () | ‹fn› 1 1575 ’melléfogás, tévedés | Fehlgriff, Fehler’ # (NySz.); 2 1604 ’fogyatkozás, hiányosság | Mangel, Defekt’ # (Szenczi Molnár: Dict. Deféctus a.); 3 1864 ’baj, kedvezőtlen helyzet | Beschwerlichkeit, Plackerei’ (CzF.) Sz: hibázik 1630 meghibázna ’hibát követ el | einen Fehler machen’ (NySz.); 1700 ’hiányzik | fehlen’ (NySz.) | hibás 1653 hibásan ’téves, helytelen | irrtümlich, unrichtig’ (SzT. hibásan a.); 1655 ’rossz, silány | schlecht’ (NySz.); 1772 ’vétkes | schuldig, schuldhaft’ (SzT.); 1774 ’(testi, szellemi) fogyatékos | (körperlich, geistig) behindert’ (SzT.) | hibáztat 1770 hibáztat (MNy. 43: 306)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szln. hiba ’fogyatékosság, hiba’; szlk. chyba ’balfogás, tévedés, hiba; hiányosság; mulasztás’; ukr. хиба ’hiba, hiányosság’, (N.) ’fogyatékosság’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind kṣ̌ōbhas ’ingadozás, megrázkódtatás’; újperzsa āšōb ’zavarodottság, felfordulás’; stb.].  ⌂  A csupán egy adatból ismert melléknévi jelentés a hibás származék alapján jöhetett létre.

Kniezsa: SzlJsz. 215; TESz.; EWUng. szarvashiba