hetyeg A: 1890–1906 hötyög (ÚMTsz.); 20. sz. eleje hetyeg, hettyegés [sz.] (Zolnay–Gedényi) J: 1 1890–1906 ’bőg, zokog | flennen’ (↑); 2 1903 ’dadog, hebeg; gagyog | stottern; lallen 〈Kind〉’ (ÚMTsz.); 3 20. sz. eleje ’enyeleg; négyszemközt fecseg | schäkern; unter vier Augen vertraulich schwätzen’ (↑); 4 1958 ’fecseg, pletykál | schwätzen, klatschen’ (ÚMTsz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredetileg különböző magas, szaggatott hangok utánzására szolgált. A szótő az →etyepetye előtagjának tövével (a hangtanhoz vö. →hebeg), valamint feltehetőleg a →henceg tövével függ össze. A végződés gyakorító képző. A leginkább használatos 3. jelentésében a bizalmas beszélgetések enyelgő, ill. kedveskedő hangulatát tükrözi.