hepehupás × A: 1647 háta hopás (NySz.); 1784 hátahupás (Baróti Szabó: KisdedSz. 32); 1838 Hapa hupás (Tsz.); 1851 hepe-hupás (NSz.); 1857 hépe-hupás (NSz.); 1863 Hápahupás (NSz.); nyj. heppe-huppás (ÚMTsz.) J: ’egyenetlen, puklis, göröngyös, rögös | uneben, holperig’
Összetett szó. | ⌂ Az eredeti hátahupás változat a →hát¹ E/3. személyű -a birtokos személyjeles alakjából + a hupás ’egyenetlen’ melléknévből keletkezett alanyi alárendelés. A hupás egy olyan alapszónak az -s melléknévképzős származéka, amely -a képzős főnevesült folyamatos melléknévi igenév lehet a →huppan szócsaládjának tövéből. Az összetett szó eredetileg a földfelszín egyenetlenségére vonatkozhatott. A hátahupás-ból előbb hasonulással hápahupás lett, majd a heppen (→huppan) hatására az előtag palatálissá vált, így az összetétel ikerszóvá alakult. Az eredeti változat etimonjára megy vissza a hátahoporjás ’egyenetlen, göröngyös’ (1585: Cal. 240). A hepehupa ’egyenetlenség, bucka’ (1816: Gyarmathi: Voc. 98 [ɔ: 106]) a hepehupás-ból jött létre elvonással.