heon † A: 12. sz. vége/ heon (HB.) J: ’csupán, kizárólag | allein; ausschließlich’
Megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ A →hiú eredeti he változatából keletkezett -n módhatározóraggal. A szó belseji o a magánhangzó közi β kiesésével zártabbá vált. Az ’üres, csupasz’ jelentésű melléknév módhatározó-ragos alakjának határozószóvá válásához vö. csupán (→csupa), pusztán (→puszta ’üres, elhagyatott’). A hiú különféle változataiból ugyanezzel a határozóraggal keletkezett más határozószók: hyuan ’üresen; tétlenül’ (1372 u./: JókK. 109); heian, heuā ’üres kézzel’ (1416 u./¹: BécsiK. 3, 8); hẏan ’haszontalanul, hiába’ (1416 u./²: MünchK. 25va); hewon ’üres kézzel’ (1493 k.: FestK. 120); stb. A ’kizárólag’ jelentés ezekben a szavakban nem alakult ki. – A heon-t csupán ebből az egy adatból ismerjük.
☞ Mészöly: NytörtF. 29; TESz.; Bárczi: HBEl. 83; EWUng.→ hiú