he A: 1479 he (NyírkGl.) J: ’〈indulatszó〉 | 〈Interj.〉’

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Önkéntelen hangkitörésből keletkezett. A →ha² palatális párhuzamos alakja. Összefügg a →², →hej szavakkal is. Legkorábbról adatolható és a nyelvjárásokban ma is kimutatható funkciója az állatok terelése, lassítása, megállítása. Egyéb szerepei közül a nem jól értett szöveg megismétlésére való felszólítás és kérdések nyomatékosítása a legfontosabb – mindkettőnek udvariatlan stílusértéke van.

TESz.; EWUng. ha², ², hej