harkály A: 1323 ? Harkan [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 312); 1327 Harkal [hn.]; Harrakal [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 99); 1360 ? Harkay [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 501); 1405 ? Harkyan [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 349); 1364 ? Herkan [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 488); 1560 k. harkaly (GyöngySzt. 1648.); 1577 Harokalj (KolGl.); 1578 harokally [hn.] (OklSzPótl.); 1590 Harkaaly (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 78); 1677 Horkaljos [sz.] [hn.] (SzT.); 17. sz. vége harkány (Thaly: VÉ. 2: 292); 1744 Harakájos [sz.] [hn.] (SzT.); 1793 herkályt (NSz.); 1833 Harka (Kassai: Gyökerésző 2: 372); nyj. harukár, hërkál (MTsz.); hë̬rë̬kár (ÚMTsz.) J: ’erős csőrű, fákban élő rovarokkal táplálkozó, a fák törzsén kúszó és kopácsoló madár, fakopáncs | Specht (Piciformes)’ #

Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) karkāj, (AK.) χōrχəj; osztj.  (Kr.) χăχraj, (O.) χăŋra: ’harkály’ [ugor *karɜ ’ua.’].  ⌂  A végződés feltehetőleg -k + -ly képzőbokor. Ez inkább ősmagyar kori fejlemény lehet, de akár már az ugor korban megjelenhetett a tövön. A változatok közül a három szótagúak lehetnek az eredetibbek. A harkány változathoz vö. a lapály (→lapos) szó lapány változatát; a szó belseji a-t tartalmazó változathoz vö. kana (→kanál).  ∼  Idetartozik: harkács ’harkály’  (1833: Kassai: Gyökerésző 2: 372), amelynek végződése esetleg a →kopács hatására keletkezett.

☞ NyK. 45: 16; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ horolUN UEW. № 1771