harap² × A: 1590 harap Egetes (SzT.) J: 1 1590 ’avar, lehullott gallyak törmeléke; száraz fű, haraszt | dürre Laubstreu, Reisig; dürres Gras od. Laubwerk’ (↑); 2 1651 ’avarban, erdőben, cserjésben, réten, nádasban, tarlón stb. terjedő tűz | Buschbrand, Wiesenfeuer usw.’ (NySz.); 3 1838 ’megégett cserjés, bokros hely | verbranntes Gebüsch, Dickicht’ (Tsz.)

Valószínűleg örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. zürj.  (Pecs.), (V.) kor ’(fa)levél’; votj.  (Sz.) kwar ’ua.; leveles fű’; ? finn korva ’fül’; ? lp.  (norv.) bæl'lje-goar've ’emberi fülnyílás’ (bæl'lje ’fül’) [fgr. *korɜ vagy esetleg *korβa: ’falevél’].  ⌂  A végződés -p névszóképző; vö. →közép. Az egyeztetést a magyar szó feltehetőleg eredeti ’száraz fű’ jelentése támogatja. A 2. jelentés a harapégetés ’avarégetés’  (↑), harapgyújtogatás ’gyújtogatás avarégetéssel’  (1604: Szenczi Molnár: Dict.) összetételekből tapadással alakult ki.  ⚠  A →harap¹ tövével és ily módon ősi igenévszóként való azonosítása téves.

☞ MNy. 6: 174, 419; Melich-Eml. 358; TESz.; MSzFE. harap¹ a.; EWUng.UN UEW. № 365