hanyatlik [1] A: 1551 elhanyatlottatoc vala (NySz.); 1577 haniotlas [sz.] (KolGl.); 1616 el ... hanyattolhatott [sz.] (NySz.); 1638 haniatlek [▽] (SzT.); 1689 elhányotlik (MNy. 8: 130); 1776 hanyaklik (NSz.) J: 1 [főleg el~] 1551 ’fordul; hajlik | sich kehren; sich neigen’ (↑); 2 1577 ’(padlóra) zuhan, dől; esik | (zu Boden) sinken, niedergehen; fallen’ (↑); 3 1590 ’romlik; visszafejlődik | verfallen; sich zurückentwickeln’ # (NySz.); 4 1608 ’〈nap〉 lemenőben van | sinken 〈Sonne〉’ (NySz.)
Származékszó. | ⌂ A hanyatt (→hanyattá) határozószóból keletkezett -l gyakorító-visszaható képzővel; vö. hátrál, amely a hátra ’hátul levő helyre’ (→hát¹) származéka; ismétel (→ismét); stb. Eredeti jelentése feltehetőleg a konkrét használatú 2. jelentés volt, a többi ebből keletkezett metaforikusan.
☞ Bárczi: SzófSz. hanyatt a.; TESz.; EWUng.→ hanyattá