halom [4] A: 1055 holma (TA.); 1075/ melinhalmu [hn.] (MonStrig. 1: 58); 1193 cenholm [hn.] (ÓMOlv. 59); 1232/ Kethalm [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 515); 1268 k./ Feketewholum [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 828); 1269 Hulum [hn.] (MNy. 61: 414); 1270/ Fekethehalom [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 828); 1727 halam dombocska (SzT.) J: 1 1055 ’alacsonyabb domb | (kleine) Hügel’ # (↑); 2 16. sz. ’rakás, kupac, csomó | Haufen, Stoß, Menge’ # (NySz.) Sz: halmoz 1456 k. halmaʒtattat [sz.] ’felhalmoz, púpoz, tetéz 〈elvont is〉 | häufen 〈auch abstr.〉’ (SermDom. 2: 498); 1700 halmozom (Szily: NyÚSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. chlъmъ; szbhv. hum, (R.) hlm; szlk. chlm; or. холм, (N.) холóм; stb.: ’kis domb, halom’ [valószínűleg germán eredetű; vö. izl.  (óizl.) holmr ’kis sziget, félsziget; kiemelkedés a szántóföldön’; ném.  (ószász) holm ’magasság; magaslat’; stb.].  ⌂  A 2. jelentés metafora.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (E.) hulúm, holómb, holúmb ’kis domb, halom’.

☞ NyK. 49: 285; Bárczi: TihAl. 44; Kniezsa: SzlJsz. 210; TESz.; EWUng.→ halmazat