hall¹ A: 12. sz. vége/ Hadlaua (HB.); 1280 Hallomas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ haluan [sz.] (JókK. 6); 1531 holad (ThewrK. 125) J: 1 12. sz. vége/ ’füllel hangot érzékel | hören’ # (↑); 2 1372 u./ ’értesül vmiről | vernehmen’ # (JókK. 15); 3 1372 u./ ’beszédre odafigyel, hallgat | zuhören’ (JókK. 80); 4 1372 u./ ? ’beszédnek enged, szót fogad | Gehör schenken, willfahren’ (JókK. 72) Sz: hallomás 1280 k. [szn.] (↑); 1372 u./ hallomaſt (JókK. 28) | hallat 1380 k. hallath ‹fn› ’a hallás | das Hören’ (KönSzj. 19.) | hallás 1405 k. halas (SchlSzj. 316.) | hallhatatlan 1416 u./¹ halhatatlan (BécsiK. 84) | hallatlan 1456 k. hallatlanſag [sz.] (SermDom. 2: 224) | hallatlanság 1456 k. hallatlanſag [sz.] (SermDom.) | hallik 1506 ? hallaneiek (WinklK. 224); 1510 fel hallyk vala (MargL. 82) | hallat 1508 hallatot ‹ige› ’vmilyen hangot ad; vmiről hírt ad | hören lassen’ (DöbrK. 367) | hallatszik 1805 hallatszós [sz.] (NSz.) | hallszik 1829 hallszott (NSz.)

Valószínűleg két alapnyelvi szó egybeesésével keletkezett. |  ⌂  A hal ’hall’ régi alakjából és a hadl ’odafigyel, figyelemmel kísér; (meg)tud, értesül’ szavakból jött létre.

A hal örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) kₒāl-; osztj. kɔl-; zürj. ki̮l-; votj.  (Sz.) ki̮l-; cser.  (KH.), (U.), (B.) kola-; md.  (E.), (M.) kuľe-; finn kuule-; lp.  (norv.) gullâ-: ’hall’; – ? jur. χā; ? szelk. qō; ? kam. ku; stb.: ’fül’ [fgr. (? uráli) *kule- ’hall’, ’? fül’].  ≋  Megfelelői: juk. χol ’hang’; ujg. qulγak ’fül’; stb.  ⌂  A jelentéstanához vö. lat. audire ’hall’ : lat. auris ’fül’; stb. A hall hangalak kettőződéssel keletkezett.

A hadl örökség, ugor, esetleg finnugor kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  Vö. vog.  (T.) kantāl- ’hallgató(d)zik, fülel, hallgat vkire’; osztj.  (V.) kunγəl- ’hall’; ? finn kuuntele- ’hallgató(d)zik, fülel, hallgat vkire, érdeklődik’ [ugor (? fgr.) *kunta-lɜ- ’hall, hallgató(d)zik, fülel’].  ⌂  A szótőhöz a rokon nyelvekben vö. vog.  (T.) kant- ’talál, lát’; md.  (E.), (M.) kunda- ’megfog, elkap; elkezd, csinál vmit’; finn kunti- ’megfog, elkap’; lp.  (norv.) god'de- ’megöl, megfog, elkap ‹vadat, halat›’; – ? jur. χāńje- ’vadat űz, vadászik’; ? jen. kaďā- ’ua.’ [fgr. (? uráli) *kunta- ’megfog, zsákmányol; prédát, zsákmányt talál’].  ⌂  A fgr. *nt > m. d hangváltozáshoz vö. →fed, →lúd stb. A végződés -l gyakorító képző. A dl > ll elhasonuláshoz vö. →palló, →villa¹ stb. – A 3., 4. jelentés elhomályosulását az okozhatta, hogy egyre inkább a →hallgat származék vált ezek hordozójává. A hallomás származékhoz vö. →áldomás. A hallatszik származékot alaktanilag a látszik (→lát) befolyásolta.

☞ Szinnyei: NyH.; NyK. 65: 408; TESz.; MSzFE.; Bárczi: HBEl. 105; EWUng.→ hallgat, viszont-UN UEW. № 386; UEW. № 403