halk² × A: 1801 Holyk; Holyka [□] (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 1816 Hajk (Gyarmathi: Voc. 98 [ɔ: 106]); 1838 Halk (Tsz.); 1863 Hajok (Kriza [szerk.] Vadr. 501); 1874 hókács [sz.] (Nyr. 3: 182); nyj. hokk (ÚMTsz.) J: 1 1801 ’fejszével kivágott forgács, szilánk, cikk | Span’ (↑); 2 1816 ’cikkes bevágás a fában, deszkában | Falz, Kerbe’ (↑)

Örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.), (P.) kal ’hasadék, repedés, köz’; osztj.  (V.) kɔl̥ ’ua.’; zürj.  (Lu.) kolas ’köz, rés, távolság’; votj.  (Sz.) kwald- ’meghasad, megreped’; finn kolo ’lyuk, bemetszés, üreg, nyílás’; lp.  (L.) kållō ’hasadék ‹kőzetben, jégben stb.›’ [fgr. *kolɜ ’hasadék, repedés, rés, nyílás, köz’].  ⌂  Végződése -k névszóképző; vö. →farok, →torok stb. A szó kései írásos adatoltsága azzal magyarázható, hogy a szó csak a nyelvjárásokban volt használatos. A 2. jelentés az eredeti finnugor jelentésből keletkezett jelentésszűküléssel. Az 1. jelentés metonímia.  ⌂⇒  A magyarból: rom. halcǎ ’(igazán nagy) darab ‹kenyér stb.›’, (E.) ’vastag (gyalu)forgács’.

☞ MNy. 43: 17; TESz.; MSzFE. halok a.; EWUng.UN UEW. № 342