halihó A: 1906 hali-hó (Nyr. 44: 426) J: ’〈indulatszó a kürtszó, különösen a vadászkürt hangjának utánzására〉 | 〈zur Nachahmung eines Hornstoßes, bes. vom Jagdhorn〉’
Összetett szó. | ⌂ Az önállóan nem adatolt hali + →hó³ tagok valószínűleg mellérendelő összetétele. Az előtag bizonytalan eredetű, esetleg német jövevényszó, és a →halló vagy a halali ’‹a vadászkürt hangjának utánzása›’ (1872/: NSz.) szavakkal függhet össze. Ezekhez vö. ném. hallo, halloh ’halló ‹telefonhíváskor is›’, holla ’‹indulatszó›’, Halali ’vadászkiáltás’. ∼ Idetartozik: halihé ’‹indulatszó›’ (1906: Nyr. 44: 426), amely a →hé² hatására utalhat.