hal² A: 1075/ halaſtou [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 238483); 1138/ Holudí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1192/ Halazfenyr [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 236); 1230 u. wizahal (Wenzel: ÁÚO. 1: 271) J: 1 1138/ ’vízben élő, kopoltyús (és pikkelyes) gerinces állat | Fisch’ # (↑), 1192 ’ua.’ (↑); 2 1963 ’tapasztalatlan ember, kezdő | unerfahrener Mensch, Anfänger’ (TESz. balek a.) Sz: halász 1192/ Halazfenyr [hn.] ’halászattal foglalkozó személy | Fischer’ (↑) | halas 1075/ [hn.] (↑) | halászik 1396 Halazouut [sz.] [hn.] ’halat (ki)fog | fischen’ (OklSz.) | halacska 1416 u./² halaւkanc (MünchK. 22rb)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) kōl; osztj.  (V.) kul; cser.  (KH.), (U.), (B.) kol; md.  (E.), (M.) kal; finn kala; lp.  (norv.) guolle; – jur. χāľe; jen. kaδ̵e; tavgi kole; szelk. ke̮l; kam. kola; koj. kola; mot. kele; karag. kalè; tajgi kallà: ’hal’ [uráli *kala ’ua.’].  ≋  Megfelelői: tung. ollo ’hal’; lat. squalus ’egy fajta nagyobb testű, tengeri hal’; stb.  ⌂  A 2. jelentéshez vö. →balek.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE. hal¹ a.; EWUng.→ ebhal, gobhal, háló, konchal, lepényhal, menyhal, tonhal, tőkehalUN UEW. № 228