hajít A: 1372 u./ lehagyta (JókK. 4); 1416 u./² ko̗hageitaſne [sz.] (MünchK. 81va); 1506 haytaſne [sz.] (WinklK. 155); 1508 haǵoiւ (DöbrK. 109); 1527 hagyo'taa (ÉrdyK. 214); 1626 hanitollaghys [sz.] (SzT.); 1689 hajito [sz.] (MNy. 8: 130); nyj. elhétani [sz.] (ÚMTsz.) J: ’dob, röpít, vet, lök | schleudern’ # Sz: hajítás 1416 u./² [sz.] () | hajításnyi 1416/² ko̗hageitaſne (MünchK. 81va)

hajigál A: 1416 u./² hagigaltaticuala [sz.] (MünchK. 21rb); 1552 haigálya [l-j] (Heltai: Dial. E2a); 1640/ hanyigállyák [l-j] (SzT.); 1653 hajigálni [sz.] (SzT.); 1788 Hajingálni [sz.] (NSz.); nyj. hajgál (MTsz.) J: ’ide-oda szétdobál, megdobál | herumwerfen, bewerfen’ #

hajint × A: 1681 fel-hajintatott [sz.] (NySz.) J: ’dob, röpít, vet, lök | schleudern’

Vitatott eredetű szócsalád. | 1 Örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. zürj.  (Sz.), (P.) koj- ’önt, kiönt’; votj.  (Sz.) kujal- ’dob, hajít, hány, elhány’; md.  (E.), (M.) kaja- ’odadob, belarak; kiönt; levet ‹ruhát›’ [fgr. *kaja- ’dob, hajít’].  ⌂  Az eredeti szó belseji j-t tartalmazó változatok mellett a korai adatolású szó belseji gy-s változatok régi nyelvjárási elkülönülésre mutatnak. 2 Származékszó. |  ⌂  A →hagy-ból keletkezett. A gy ~ j ~ ny hangváltakozáshoz vö. →kígyó, vö. még megyek ~ mejek ~ menyek (< →megy¹) stb. A magyarázatnak jelentéstani nehézségei vannak, vö. mégis or. бросать ’lódít, eldob; hagy, vmit abbahagy’.  ⌂  A végződések -ít, -int mozzanatos-műveltető, ill. -gál gyakorító képzők.

FUF. 22: 142; MNy. 58: 410; NyK. 67: 341; TESz.; MSzFE.; EWUng. hagyUN UEW. № 223