hajlék A: 1231 ? Hoyloc [hn.] (OklSz.); 1269 homuhailuk [hn.] (OklSz.); 1372 u./ haylekot, haÿlok (JókK. 39, 27); 1416 u./¹ haylakaba (BécsiK. 52); 1531 hoyloka (ThewrK. 39); 1600 k. hajlija [ɔ: hajlikja] (BrassSzt.) J: 1 1231 ? ’szállás, menedék, kunyhó, lakás | Obdach, Hütte, Wohnung’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ # (↑); 2 1577 k. ’görbület, hajlat, kanyarulat | Beuge, Krümmung’ (OrvK. 188)
Származékszó. | ⌂ A hajol ’meghajlik’ (→hajt¹) igéből keletkezett -ék névszóképzővel. Az alaktanhoz vö. →ágyék, →fazék stb. A 2. jelentés volt az eredeti. A ’hajlás, hajlat’, ill. ’fedél, fedezék’ > ’védelmet nyújtó építmény, otthon’ jelentésváltozáshoz vö. →bolt², →fedél. Hasonló szemlélethez vö. lat. tegere ’fed, takar’ : tectum ’tető; ház’; ném. wölben ’görbít, beboltoz’ : Gewölbe ’boltozat; bolthelyiség’; stb.
☞ MNy. 39: 196; TESz.; EWUng.→ hajt¹