hajdan A: 1527 haydan (ÉrdyK. 24); 1615 haydon (NySz.); 1732 hajdonn (SzT.) J: ‹hsz› 1527 ’egykor, valamikor, régen | ehemals, vorzeiten’ # () | ‹fn› 1742 ’egykor, hajdankor | Vorzeit’ (NSz.) | ‹mn› 1776/ ’régi, elmúlt | einstig’ (NSz.) R: hajdanában 1604 Haydanaba (Szenczi Molnár: Dict.) | hajdanta 1756 Hajdantan (Kreszn.) | hajdanán 1767 hajdanán (NSz.)

Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  Legvalószínűbbnek az tűnik, hogy megszilárdult ragos alakulat. Az alapszó valószínűleg a →ha¹; a végződés -n módhatározórag. A szó belseji j szerepe tisztázatlan. A szó belseji d valószínűleg a -t lokatívuszrag zöngésedésével keletkezett; az alaktanhoz vö. →hajdú, →majd stb. – A hajdanában, hajdanta, hajdanán ’egykor, valamikor régen’  () jelentésű határozószók a hajdan-ból keletkeztek E/3. személyű -a birtokos személyjellel és különféle határozóragokkal.  ∼  Idetartozik: hajdant ’egykor, valamikor régen’  (1723: NySz.), amelynek -t végződése nyomatékosító szerepű lokatívuszrag.

MNy. 52: 474; TESz.; EWUng. ha¹