hajcsár A: 1772 Hajcsár (MNy. 60: 229) J: 1 1772 ’szarvasmarhát v. más állatot terelő, hajtó személy | Viehtreiben’ (↑); 2 1885 ’olyan személy, aki a munkában másokat kíméletlenül sürget, hajszol | Antreiber’ # (NSz.)
Származékszó. | ⌂ Az alapszó a →hajt² ’állatot terel, vezet’. A végződés -ár névszóképző →búvár, →kajtár stb.; esetleg vö. még →tölcsér. A szó belseji cs mibenléte és funkciója tisztázatlan. Lehet, hogy valamilyen morfémáról van szó. – Ma főleg a 2. jelentésében használatos. ∼ Ugyanebből az alapszóból keletkezett: (N.) hajcsákol ’hajszolódik, lót-fut’ (MTsz.).
☞ MNy. 38: 253; TESz.; EWUng.→ hajt²