hajcihő A: 1772 haj czühej, hajczühel (Nyr. 109: 241); 1852 hajczihő (NSz.) J: 1 1772 ’perpatvar, veszekedés | Gezänk, Streitigkeit’ (↑); 2 1852 ’hűhó, cécó | Klimbim, Klamauk’ (↑)
Összetett szó. | ⌂ A →haj² + ci + hő (→hej) szavak összetapadásából keletkezett mellérendelő összetétel. A ci valószínűleg ugyanaz az állathívogató szó, amelyet a →cika¹ is tartalmaz. A három tagból álló összetett szó eredetileg indulatszó lehetett; azt a hangzavart jelölhette, amely akkor keletkezik, amikor több ember különböző állatokból álló falkákat haladásra, illetőleg megállásra ösztökél. A indulatszó > főnév szófajváltáshoz vö. →dínomdánom, →hejehuja stb. A hajcihej változat a →hej hatására utalhat.
☞ TESz.; Kelemen J.: Mondsz. 381; Nyr. 109: 21; EWUng.→ cika¹, haj², hej