hah ∆ A: 1790 Hah (NSz.); 1793 Háh! (NSz.); 1808/ Hahh (NSz.) J: ’〈isz〉 | 〈Interj.〉’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Önkéntelen hangkitörésből keletkezett. Szorosan összefügg az →á indulatszóval; vö. még →ha². Hasonló onomatopoetikus eredetű indulatszavak: lat. ha; ném. ha; ang. ha, hah; cseh ha; stb.: ’‹isz›’. A hah egykor különféle erős érzések (megdöbbenés, harag, megvetés, rémület, jóleső meglepetés stb.) kifejezésére szolgált. A 19. sz.-i gyakori használatát német irodalmi hatás is magyarázhatja.
☞ TESz.; EWUng.→ ha²