hagy A: 1211 ? Hagya [sz.] [szn.] (PRT. 10: 508); 1372 u./ el hagÿuan [sz.]; elhadnÿ [sz.] (JókK. 1, 10); 1531 el ... haacz [gy-sz] (ThewrK. 204); nyj. hajunk (ÚMTsz.); hogysz (MTsz.) J: 1 [főleg el~] 1372 u./ ’engedi, hogy vki, vmi magára maradjon, elhagy vkit | verlassen’ # (↑); 2 1372 u./ ’enged 〈vmit tenni, engedi, hogy vmi történjék〉 | lassen 〈etwas tun, geschehen〉 ’ # (JókK. 62); 3 1372 u./ ’hagyományoz; hátrahagy | vererben; hinterlassen’ # (JókK. 82); 4 [ma főleg meg~] 1372 u./ ’parancsol; elrendel | befehlen; anordnen’ (JókK. 16); 5 1416 u./¹ ’engedi, hogy vki, vmi ugyanabban az állapotban v. helyen maradjon | irgendwie od. -wo (be)lassen; hinterlassen 〈Spur〉’ # (BécsiK. 3); 6 1470 ’vkire vmit rábíz; átenged | anvertrauen; überlassen’ (SermDom. 2: 390); 7 [főleg abba~, fel~] 1476 k. ’megszűnik vmit tenni; vmivel nem törődik többé | mit einer Sache aufhören; bleiben lassen’ # (SzabV.); 8 1512 k. ’árut elad | verkaufen; 〈Geldbuße〉 erlassen’ (WeszprK. 9); 9 1559 ’jóváhagy, engedélyez, elfogad | genehmigen, zulassen, bewilligen’ # (Székely I.: Krón. 89b); 10 1570 ’későbbre halaszt; 〈munkát stb.〉 meghagy | aufschieben, übriglassen’ # (SzT.) Sz: hagyomány 1416 u./² hagomannac ’válás, elhagyás | Verlassung, Scheidung’ (MünchK. 11va); 1478 ’hagyaték, örökség | Nachlaß’ (OklSz.); 1611 ’tradíció | Tradition’ (Szenczi Molnár: Dict.) | hagyás 1470 hagas (SermDom. 2: 736) | elhagyatott 1585 El hagiatot (Cal. 729) | hagyományos 1694 hagyományosan (SzT.) | hagyakozik 1731 hagjakozik ’hátrahagy | nachlassen’ (SzT.) | hagyaték 1784 hagyaték ’a hátrahagyott dolog, maradék | das Lassen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 35); 1836 ’vkinek a halála után maradt vagyon’ (Fogarasi: MNZsebsz.) | hagyatkozik 1843 hagyatkozott-é (NemzetiU. 1843. máj. 6.: [285]); 1892 hagyatkozik (NSz.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) kōľ- ’elhagy’; osztj.  (Vj.) kăj- ’hagy vmit vhol, hátrahagy’; zürj.  (Sz.), (P.) koľ- ’ua.; fennmarad, hátramarad’; votj.  (Sz.) ki̮ľ- ’elhagy, hátrahagy’; cser.  (KH.), (U.), (B.) koδe- ’(el)hagy, hátrahagy’; md.  (E.), (M.) kado- ’ua.’; finn katoa- ’eltűnik, elvész, elmúlik’; lp.  (norv.) guođđe- ’abbahagy, hátrahagy’; – jur. χāje- ’elhagy’; szelk. kuetja- ’hátrahagy’; kam. kojo- ’(meg)marad, hátramarad’; stb. [uráli *kaδ'a- ’(el)hagy, marad’].  ≋  Megfelelői: török qal ’(meg)marad’.  ⌂  A m. gy-hez vö. →ágy, →hagyap. A jelentésváltozáshoz vö. ang. leave ’elhagy, otthagy, hátramarad; átenged, rábíz; örökül hagy; cserbenhagy’; fr. laisser ’hagy, otthagy; elhagy; átenged, lemond vmiről; örökül hagy; megenged’ stb.  ⌘  A hagyaték nyelvújítási származékszó.

☞ NyK. 39: 247; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ cserbenhagy, hadd, haddelhadd, hajít, hanyag, húshagyókeddUN UEW. № 221