hadnagy A: 1213/ Hodnogy (VárReg. 378.); 1405 k. had nag (SchlSzj. 630.); 1557 Hannog [szn.] (MNy. 82: 338) J: 1 1213 ’hadseregnek v. nagyobb katonai alakulatnak a parancsnoka, hadvezér; (polgári) elöljáró | Befehlshaber; (ziviler) Vorgesetzter’ (↑); 2 1753 ’a főhadnagynál alacsonyabb rendfokozatot viselő tiszt | Leutnant’ # (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ A →had ’sereg’ + →nagy ’vezető ember’ főnevekből keletkezett, jelöletlen, birtokos jelzős alárendeléssel. Hasonló szemlélethez és szerkezethez vö. →fónagy, →násznagy stb. Eredeti jelentése ’főparancsnok’ volt, amelyből az általánosabb ’elöljáró’ jelentésárnyalata már korán kifejlődött. A 2. jelentése a rangokat jelölő szavak esetében többször megfigyelhető értékcsökkenést mutatja. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. (N.) hadnađ ’hadnagy; kapitány’; rom. (R.) hotnogi ’parancsnok’.
☞ NyF. 35: 43; SzabV. 110; TESz.; EWUng.→ gyalog-, had, nagy