hadar A: 1395 k. chobhadaro [sz.] (BesztSzj. 493.); 1495 e. hadaríac (GuaryK. 50) J: 1 1395 k. ’körülcsavar, körbeteker; megfordít, kapar | herumschlagen; herumdrehen, scharren’ (↑); 2 1648 ’gyorsan, szaporán beszél v. mond vmit | plappern, brabbeln’ # (NySz.) Sz: hadari 1615 hadari ’bonyolult, kusza, zavaros | verworren’ (NySz.); 1892 ’gyors beszédű; szeles, hebehurgya, kapkodó | hastig sprechend; windig, schusselig’ (Nyr. 21: 90) | hadra 1861 hadra ’civódás, főleg szóbeli veszekedés | Zank’ (MNyszet. 6: 329)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő a →hadász szócsaládjának tövével azonos. A végződése gyakorító képző. A jelentésekhez vö. →habar. A hadra származék az [1]-es tőtípus hatására utal.
☞ TESz.; EWUng.→ badar, cséphadaró, hadász, handabanda, hedereg