habog A: 1680 habogová [sz.] (NySz.); 1825 habagva [sz.] (NSz.) J: 1 1680 ’dadog, hebeg | stottern, stammeln’ (↑); 2 1792 ’izeg-mozog, vergődik; vízben lubickol, pancsol | herumzappeln; im Wasser plätchern’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A →hebeg veláris párhuzamos alakja. A végződése -g gyakorító képző. A 2. jelentés a →habuckol hatását mutatja, sőt azt sem zárhatjuk ki, hogy a habog töve végső soron azonos a →habuckol alapszavának tövével.
☞ TESz. habuckol a., hebeg a.; EWUng.→ habuckol, hápog, hebeg, hebehurgya, hóbortos