hüvely A: 1380 k. Chywel (KönSzj. 129.); 1405 k. bab hivel (SchlSzj. 1010.); 1416 u./² hu̇uèľebè (MünchK. 104va); 1533 Huͤuel (Murm. 1948.); 1544 hiuelkes [sz.] (OklSz.); 1560 hwel (OklSz.); 1585 hiwuelykeben (Cal. 231); 1595 Heuvel (Ver. 109.); 1798 hőly (NévtD. 44: 71); 1816 hívely, Hűvely (Kassai: Bef. Tok a.); nyj. hijėl, h͜üöll, hüvéj (Nyatl.) J: 1 1380 k. ’hosszúkás, lapos, egyik végén nyitott tok, kardpenge, kés stb. tartására | Scheide, Futteral’ # (↑); 2 1405 k. ’növényi termésnek hosszúkás, több magvat tartalmazó tokja | Hülse’ # (↑); 3 1766 ’a női nemi szervnek a méhszájig vezető csőszerű része | Vagina’ (NSz.); 4 1892 ’lőfegyver töltényének burka; cigarettahüvely | Patronenhülse; Zigarettenhülse’ (NMKatSz. Hülse a.) Sz: hüvelyes 1455 [szn.] (OklSz.)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A tő, amely esetleg névszói természetű lehetett, ismeretlen eredetű. A végződése -l ~ -ly névszóképző; vö. →fial, lapály (→lapos) stb. A hüel, hőly típusú változatok a szó belseji v (~ j) kiesésével keletkeztek. Az egyes változatok végén található k vagy a →hüvelyk analógiás hatásával magyarázható vagy pedig kicsinyítő képző lehet. A 4. jelentés a tárgyi hasonlóság alapján keletkezett az eredeti 1 vagy 2. jelentésből. A 3. jelentés mintája a lat. vagina ’vagina, hüvely’.  ∼  Idetartoznak: (N.) hivécs, hívécs, hüvelykő ’hüvely’  (Nyatl.).  ⚠  A →héj, a →hiu vagy a →hiú származékaként való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ TESz.; EWUng.→ hüvelyk