szócikk megosztása

gügye A: 1214 ? Gyuge [szn.] (VárReg. 311.); 1252 ? Gyge [szn.] (OklSz.); 1272 ? Gughe [szn.] (OklSz.); 1837 Gyüge (NSz.); 1838 Gyügye (Tsz.); 1871 gügye (NSz.); nyj. gigya, güge (ÚMTsz.) J: ’ostoba; ügyefogyott | albern; unbeholfen’

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő a →gügyög-ével azonos. A szóvég -e (folyamatos) melléknévi igenévképző; vö. →cinege, →penge stb.

☞ MNy. 52: 44, 54: 194; TESz. gyüge a.; EWUng.→ gügyög