gúzs A: 1211 ? Guz [szn.] (OklSz.); 1230 k. gūs (MNy. 77: 375); 1508 gvsi (DöbrK. 423); 1566 gúst (NySz.) J: 1 1211 ? ’vesszőből stb. csavart kötél | Weidenband’ (), 1230 k. ’ua.’ (); 2 1585 ’kötélből alkotott hurok az evező rögzítésére | Seilschlinge zum Halten des Ruders’ (Cal. 290); 3 1832 ’az ekegerendelyt a taligával összekötő lánc | Spannkette am Pflug’ (Balassa I.: Eke 228); 4 [főleg ~ba köt] 1839/ ’béklyó, bilincs | Fessel’ (NSz.); 5 1940 ’iszalag; a vadszőlő indája | Waldrebe; Ranke der Jungfernrebe’ (ÚMTsz.) (OrmSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szln. gož ’a csépnyelet a hadaróval összekötő szíj; a jármot a rúddal összekötő szíj, gúzs; az ekegerendelyt a taligával összekötő gúzs’; cseh  (N.) houž ’fűzkéve, fűzköteg, kötözésre használt fűzfavessző’; or. гуж ’a jármot a rúddal összekötő szíj, gúzs; kötélből alkotott hurok az evező rögzítésére; fogatos szállítás’; stb. [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. óész. germ. kengr ’kampó, horog, akasztó, hajlat, görbület’; ang.  (kang.) cangle ’(be)kerítés, fal, sövény’].  ⌂  A 2–5. jelentés valószínűleg metonímia az 1. jelentés alapján, bár egyes jelentések az átadó nyelvből is származhatnak.  ∼  A szó ma leginkább a gúzsba köt ’vkit bilincsbe, béklyóba köt’  (1841: NSz.) szószerkezetben használatos.

Kniezsa: SzlJsz. 206; TESz.; EWUng. dal-