görög² A: 1156 ? Gyrki [sz.] [hn.] (MonStrig. 1: 108); 1351 ? Gerek [szn.] (AnjOkm. 5: 529); 1395 k. gereg dÿene (BesztSzj. 418.); 1416 u./¹ go̗ro̗g orzag (BécsiK. 308); 1500 k. Gewregpaffÿwe (CasGl. 45.); 1510 gevrek (MargL. 46) J: ‹mn› 1 1395 k. ’a görögökkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | griechisch’ # (↑); 2 1799 ’görögkeleti (vallású) | griechisch-orientalisch’ (SzT.); 3 1801 ’görög katolikus (vallású) | griechisch-katholisch’ (SzT.) | ‹fn› 1 1416 u./¹ ’görög ember | Grieche’ # (↑); 2 1574 ? ’(bolgár, görög v. román származású) kereskedő | Kaufmann (bulgarischer, griechischer od. rumänischer Abstammung)’ (SzT.), 17. sz. e. ’ua.’ (HOklSzj. 51)

Déli szláv jövevényszó, esetleg az oroszból is. |  ≡  Blg. грък; szbhv. Grk; or. грек; – óe. szl. грькъ: ’görög ember’ [< lat. Graecus, Graeci [többes szám] ’ua.’ < gör. Γραικός ’ua.’]. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók.  ⇒⌂  A magyarba főleg a balkáni szlávok közvetíthették, de nem lehet teljesen kizárni a honfoglalás előtti átvételt az óoroszból sem.  ⌂  A szóvégi g hasonulással keletkezett a szó elejének hatására. A főnévi 2. jelentés azzal magyarázható, hogy a Magyar Királyságban a görögök főleg kereskedők voltak.

☞ NyK. 33: 236; MNy. 5: 385; Nyr. 49: 59; Kniezsa: SzlJsz. 202; TESz.; EWUng.→ görögdinnye, görögtűz, haricska