görcs A: 1232/ ? Gwrche [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 539); 1240 ? Geche [sz.] [szn.] (HOkm. 8: 36); 1478 ? Gewches [sz.] [szn.] (OklSz. göcsös a.); 1519 Gerchews [sz.] [szn.] (OklSz.); 1533 Goͤrcz (Murm. 901.); 1566 goͤtses [sz.] (NySz. Göcsös a.); nyj. gërcs, göccs (ÚMTsz.) J: 1 1533 ’fájdalmas izomösszehúzódás | Krampf’ # (↑); 2 1566 ’korcsképződmény, csomó, bütyök a fa testében | Holzknorren’ # (↑); 3 1728 ’gebe | Schindmähre’ (EWUng.); 4 1803 ’〈fonálon stb.〉 bog, csomó | Verschlingung von Schnüren, Knoten’ # (Márton J.: MNSz.–NMSz. Knoten a.); 5 1882 ’kolonc a kútgém végén; fatuskó, fatönk | Holzklotz am Ende des Brunnenschwengels; Klotz, Strunk’ (Nyr. 11: 238); 6 1894 ’alacsony és vézna ember | magerer Mensch von kleinem Wuchs’ (NSz.); 7 1914 ’daganat | Geschwulst’ (Nyr. 46: 194) Sz: görcsös 1478 ? Gerchews [szn.] (↑); 1519 [szn.] (OklSz.) | görcsöl 1818 görtsölködések [sz.] (NSz.)

Jövevényszó egy szláv, valószínűleg déli szláv nyelvből. |  ≡  Blg.  (N.) гръч ’görcs, fájdalmas izomösszehúzódás’; szbhv. grč, (N.) kȑč ’ua.’, (R.) grča, grčo ’fa görcse, göcsörtje, csomója’; szln. krč ’görcs, fájdalmas izomösszehúzódás’, grča ’fa görcse, göcsörtje, csomója; hurok, csomó a zsinóron, görcs, csomó, bütyök; stb.’; – szlk. kŕč ’görcs, fájdalmas izomösszehúzódás; csomós, görcsös gyökér v. ág’, hrča ’daganat, duzzanat; fa görcse, göcsörtje, csomója; görcs, csomó, bütyök’; or. корча, корчи [többes szám] ’görcs, fájdalmas izomösszehúzódás’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind krúñcati ’meggörbül, elgörbül’; óész. germ. hryggr ’hát’; stb.].  ⌂  A görcs ~ göcs váltakozáshoz vö. →kocsma; ezek között a változatok között részleges szóhasadás ment végbe, mert a göcs változat leginkább a 2. jelentésében használatos. A 3., 6. jelentés tréfás metafora a 2. jelentés alapján.  ⚠  Alapnyelvi örökségként való magyarázata téves.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 202; TESz.; UEW. 63, 839; EWUng.→ csög-bog, gercsa, göcsörtös