gölődény × A: 1684 kölödörrel (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 64); 1708 Kölödör (Pápai Páriz: Dict. Tūcētum a.); 1763 klődör (NySz. Klődör a.); 1767 Kölödö́rök (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 1784 gölö́dör (Baróti Szabó: KisdedSz. 45); 1838 Gölődény (Tzs.); 1838 gölödin (Tsz.); nyj. gödőlény (MTsz.); güllödör (ÚMTsz.) J: ’gombóc 〈étel〉 | Kloß 〈Speise〉’
Jövevényszó, valószínűleg német (f.-ném.) eredetű. | ≡ Ném. (f.-ném.) knödel ’gombóc ‹étel›’, (baj.-osztr.) knédl ’ua.’, (T.) knöllen ’nudli ‹tészta›’, – ném. Knödel ’gombóc ‹étel›’ [germán eredetű; vö. ang. knot ’csomó, bog, göb’; izl. hnútr ’duzzanat, daganat’; stb.]. ≋ Megfelelői: szbhv. knedla; cseh knedlík; le. knedel; stb. ’gombóc’. ⌂ Az egyes változatok szóvégi r, ill. n ~ ny hangjának keletkezése tisztázatlan. ∼ Ugyanebből az etimonból: knédli ’ua.’ (1972: ÉKsz.), amely a magyarba a csehből került át.
☞ Nyr. 67: 135; TESz.; EWUng.→ kanóc