göböly × A: 1400 ? Gewbol [szn.] (HOkm. 329); 1585 Goͤboͤly (Cal. 185); 1638 Geőbeőly marháknak (SzT.); 1693/ goͤboͤlit (NySz.); 1790 Göbölly (NSz.); 1801 Gö́böjök (NSz.); nyj. göbböly (ÚMTsz.) J: 1 1585 ’hízlalásra fogott szarvasmarha, ritkán juh | Mastvieh, selten Mastschaf’ (↑); 2 1695/ ’hízlalt szarvasmarhából álló gulya | Mastviehherde’ (NySz.)
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. | ⌂ Az alapszó eredetileg egy igenévszó lehetett (’kerek, gömbölyű; kikerekedik, gömbölyödik’ jelentéssel), amelynek névszói értékű tagja a →gömb; vö. még →gömbölyű. Végződése denominális vagy deverbális -ly névszóképző; az alaktanához vö. zugoly (→zug), ill. →fogoly¹. Az 1. jelentéshez vö. →göbe; a 2. jelentéshez vö. →gulya.