göbe² × A: 1717 e./ gőbébe (NySz.); 1736 gûbeczekben [sz.] (SzT.); 1767 Gübǘ (MNy. 70: 42); 1787 göbékbe (NSz.); 1799 Göbü (NSz.); 1839 göbőbe (NSz.); nyj. böge (MTsz. göbe a.) J: 1 1717 e./ ’folyó medrében levő gödör | Grube im Flußbett’ (); 2 1717 e./ ’örvény | Wasserwirbel’ (); 3 1787 ’sárral, vízzel telt gödör; pocsolya | mit Schlamm und Wasser gefüllte Grube; Lache’ ()

Fiktív tőből keletkezett származékszó szófajváltásával jött létre. |  ⌂  Folyamatos melléknévi igenév főnevesüléséből keletkezett egy -e képzővel; vö. →cinege, →penge stb. A hangutánzó-hangfestő tő a (N.) göbben ’csobbanva, fröcskölve alámerül’  (1832: NSz.) tövével azonos. Erre az azonosságra utal a göbbenő ’gödör a folyómederben’  (1767: SzT.) szó is, amely a göbben ige folyamatos melléknévi igenevéből fönevesült. Az ige a →dübög szócsaládjával függ össze. A göbe² távoli összefüggésben áll a →gübü szóval is, köztük valójában szóhasadás történt.

MNy. 11: 16; TESz.; MNy. 64: 141; EWUng. dübög, gübü, köpec