göbe¹ A: 1138/ ? Gube [szn.] (MNy. 32: 132); 1690 göbe (Radvánszky: Csal. 2: 400) J: ‹fn› 1690 ’koca | Sau’ (↑) | ‹mn› 1 1901 ’otromba testű | ungeschlacht’ (NyK. 31: 408); 2 1901 ’ostoba | albern’ (NyK. 31: 408)
Származékszó, kialakulásmódja azonban bizonytalan. | ⌂ A palatoveláris párhuzamosság alapján a →gomb, →gombolyít, →guba¹, →guba², →gubacs stb. szórokonságához tartozik. Az alapszó egy eredeti (’kerek, gömbölyű; kerekded, gömbölyded, kerekedik, gömbölyödik’ jelentésű) igenévszó lehetett; vö. →göb, →gömb. A szóvég folyamatos melléknévi igenév képző vagy -e kicsinyítő képző; az alaktanához vö. →csörge, →penge, ill. →csibe, →pizse stb. Ha eredetileg folyamatos melléknévi igenév volt, akkor főnevesülésen ment keresztül.
☞ StSl. 12: 46; TESz.; EWUng.→ gomb, gombolyag, göb, gömb, guba¹, guba², gubacs