göbe¹ A: 1138/ ? Gube [szn.] (MNy. 32: 132); 1690 göbe (Radvánszky: Csal. 2: 400) J: ‹fn› 1690 ’koca | Sau’ (↑) | ‹mn› 1 1901 ’otromba testű | ungeschlacht’ (NyK. 31: 408); 2 1901 ’ostoba | albern’ (NyK. 31: 408)

Származékszó, kialakulásmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  A palatoveláris párhuzamosság alapján a →gomb, →gombolyít, →guba¹, →guba², →gubacs stb. szórokonságához tartozik. Az alapszó egy eredeti (’kerek, gömbölyű; kerekded, gömbölyded, kerekedik, gömbölyödik’ jelentésű) igenévszó lehetett; vö. →göb, →gömb. A szóvég folyamatos melléknévi igenév képző vagy -e kicsinyítő képző; az alaktanához vö. →csörge, →penge, ill. →csibe, →pizse stb. Ha eredetileg folyamatos melléknévi igenév volt, akkor főnevesülésen ment keresztül.

☞ StSl. 12: 46; TESz.; EWUng.→ gomb, gombolyag, göb, gömb, guba¹, guba², gubacs

göbe² × A: 1717 e./ gőbébe (NySz.); 1736 gûbeczekben [sz.] (SzT.); 1767 Gübǘ (MNy. 70: 42); 1787 göbékbe (NSz.); 1799 Göbü (NSz.); 1839 göbőbe (NSz.); nyj. böge (MTsz. göbe a.) J: 1 1717 e./ ’folyó medrében levő gödör | Grube im Flußbett’ (↑); 2 1717 e./ ’örvény | Wasserwirbel’ (↑); 3 1787 ’sárral, vízzel telt gödör; pocsolya | mit Schlamm und Wasser gefüllte Grube; Lache’ (↑)

Fiktív tőből keletkezett származékszó szófajváltásával jött létre. |  ⌂  Folyamatos melléknévi igenév főnevesüléséből keletkezett egy -e képzővel; vö. →cinege, →penge stb. A hangutánzó-hangfestő tő a (N.) göbben ’csobbanva, fröcskölve alámerül’  (1832: NSz.) tövével azonos. Erre az azonosságra utal a göbbenő ’gödör a folyómederben’  (1767: SzT.) szó is, amely a göbben ige folyamatos melléknévi igenevéből fönevesült. Az ige a →dübög szócsaládjával függ össze. A göbe² távoli összefüggésben áll a →gübü szóval is, köztük valójában szóhasadás történt.

☞ MNy. 11: 16; TESz.; MNy. 64: 141; EWUng.→ dübög, gübü, köpec